Interjú Balogh Péterrel

1. Jelenleg mivel foglalkozik? Miért alapított vállalkozást?

Jelenleg a következő cégekhez van hivatalosan is közöm: Multisense Labor Kft., Aquaponic System Kft., Műszaki Verdabázis, Noé Praxis Kft, Lavina Alapítvány illetve van egy másodállású egyéni vállalkozásom is. A Műszaki Verdabázisban a napi működésben, üzemeltetésben nem veszek részt, elsősorban taktikai, stratégia jellegű döntésekben, mint pénzügyekben, könyvelési feladatokban, pályázati feladatokban, ami „soft” és nem a napi üzemszerű működés része, veszek részt. Ami a Noé Egészségközpontot illeti, ott az a feladatom, hogy tartsak kapcsolatot a könyvelővel, a partnerekkel, ami jelentheti az orvosokat is, készítsek kimutatásokat a cég működéséről. Tulajdonképpen a gazdasági- és pénzügyeket próbálom összefogni és a tulajdonos felé riportolni. A Multisense Labor Kft. és az Aquaponic System Kft. esetében kvázi ügyvezetői feladatokat látok el, mindez nem igényel napi állandó jelenlétet, inkább a többségi tulajdonosok által kijelölt stratégiai-pénzügyi-gazdasági hátterét próbálom megteremteni. A Lavina Alapítvány egy tőkegyűjtő alapítvány, amely az alapító okiratának megfelelően próbál olyan startup vállalkozásokat keresni, amely K+F, innováció, biotechnológia területén valósul meg.

2. Korábbi szervezeteknél eltöltött tapasztalatait, hogyan tudja hasznosítani vállalkozói mindennapjaiban?

Amit hasznosíthatok, úgy érzem, hogy ezt még az egyetemen (JPTE Közgazdaságtudományi Kar) tanultam. Az egyetem sokkal inkább látásmódot adott, mint szakmai ismereteket, ami egyébként probléma is: vagy nem tanultam meg alaposan, vagy nem volt alapos a tudás, amit átadtak nekem, vagy nem helyezték el jól, vagy én nem értékeltem megfelelően, de pénzügynek és számvitelnek jóval nagyobb súlyt kellett volna, hogy adjon az iskola, mert a számok nagyon sok mindenre választ adnak. Azt látom, hogy mások hajlamosak elveszni az operatív részletekben, én arra törekszem, hogy átlássam az egészet, ha megvan a stratégia, akkor utána az operatív dolgokat abból le lehet vezetni. Mindez addig működik, ameddig a vállalkozás kicsi. Azoknak a cégek, ahol dolgoztam (TakarékBank Zrt., MÉH, Heavytex Rt., Délmagyar), csak egy kis részét láttam át. Az előző munkahelyek mind nagy cégek voltak, ahol egy projekt volt a feladatom és azt majdhogynem szólóban kellett csináljam, tehát ugyanezeket a kisvállalkozásokat kellett, hogy csináljam, csak egy nagyobb szervezet keretein belül.

3. Egy távmunkában dolgozó munkatárs motivációja alapvetően más megközelítést igényel, mint az irodában munkát végző munkatársé. Véleménye szerint milyen eszközökkel lehet mégis fenntartani a belső motivációt?

Ezzel nap, mint nap küszködök, azaz „mitől ülök oda a gép elé?” Vannak feladatok, amiket el kell végezni, van egy lista, amin van 18 db feladat, addig kell csinálni, ameddig mindegyik mellé nem kerül egy pipa. Számomra kicsit probléma, hogy ezeket belső motivációból csak részben lehet megoldani, a 18-ból 8-10 lehet, hogy olyan feladat, amelyet mindegy, hogy a héten oldok meg, vagy júliusban. Ahhoz, hogy minden pipa két héten belül meglegyen, kellene fölöttem egy tudatos tulajdonosi kontroll, ez egyik cégnél sincs meg. Szerintem mindenkinek szüksége van egy tulajdonosi kontrollra, vagy egy nagyobb szervezetben felsővezetői kontrollra, az önkontroll nem elég.

4. Milyen eszközökkel tartja a kapcsolatot munkatársaival/partnereivel? Mennyire tartja fontosnak a személyes kapcsolattartást?

E-mailen, telefonon is, de rettenetesen fontosnak tartom a személyes kapcsolattartást. A személyes egyeztetések mindig adnak valamilyen extra pluszt, hiszen olyan dolgok kerülnek terítékre, amelyet a forma, keretek miatt nem lehet e-mailben megtárgyalni. Nem feltétlenül van mindig mód a személyes találkozókra, pedig nagyon nagy szükség van rá. Személyes egyeztetés során mélyebbre lehet leásni, jobban meg lehet beszélni a részleteket. Egyszerű eldöntendő kérdéseknél természetesen jól működik az e-mailes kapcsolattartás.

5. Milyennek tartja a régió VF ökoszisztémáját?

A Kamarával egy ideig próbálkoztam, de nem éreztem soha igazinak a szolgáltatásaikat. A cégekben, amelyekben dolgozok, nem feltétlenül a régió határain belül gondolkozunk. Ha megfelelő kapcsolatot, szakmai tudást keresünk, akkor nem feltétlenül a régióban tesszük azt. Ami pedig a régióhoz köthető az sokkal inkább a szereplők személyes kapcsolatait jelenti. Alapvetően nincs rálátásom a régió VF ökoszisztémájára, illetve azon a speciális területeken, ahol mi dolgozunk sokkal inkább a szaktudás számít, mint az, hogy a régióban legyen, a termék, technológia megmérettetése a globális piacon történik és nem a régióban.

6. Ön szerint milyen változások szükségesek egy megfelelő, támogató környezet kialakításához a régióban?

Szükség lenne egy olyan adatbázisra, amely információt szolgáltat, hogy kik lehetnek a partnereim, milyen témában, milyen nagyságrendben, kikkel tudok szinergikusan együttműködni, amely felöleli, átfogja a régió gazdálkodóit. Egy olyan rendszer, amelybe jelentkező cégek a regisztrációjukkal nyilvánítják ki, hogy nyitottak az együttműködésre és ezt egységes keretben kezelni, ez talán kamarai jellegű feladatnak kellene lennie.

7. Milyen szerepe lehet az SZTE GTK-nak a VF ökoszisztéma alakításában, javításában?

Amilyet felvállal. A szemben az egyetem egy óriási dinoszaurusz, ami mindenre lassan reagál és nem látom, hogy az egyetem lenne a kovász a kenyérben. Egy piacon működő cég soha nem ruházna be egy olyan eszközbe, amit később letakarva tart a sarokban, hiszen az neki költség volt, beruházás volt, tehát nyilván annak vissza kell hoznia az árát. Ezzel szemben az egyetemen ilyen előfordul. A versenyszférából jövő óraadók számát kellene drasztikusan növelni és ezzel meg lenne a kapcsolat a versenyszférával. Ez bármelyik karon be lehetne vezetni. Erősíteni kellene ezt a szimbiózist. A vállalkozó bejön óraadónak, akkor a jól teljesítő hallgatókat kiszemezheti és ez egy jó üzenet a versenyszférából az egyetem felé. Az egyetemi oktatókkal szemben él az az elképzelés, hogy „nehogy már te mondd meg nekem a Kálvária sgt-ról mit kell tennem, hiszen én élek benne nap, mint nap”, de ha beengedjük őket az egyetemre, akkor látja, hogy az egyetemen van érték és megváltozik a hozzáállása, viszonya a tudományhoz, az egyetemhez.

8. Mi az a legfontosabb üzenet, amelyet megfogalmazna a fiatal – leendő vállalkozó – közgazdász hallgatók számára?

A munka és magánélet nem választható szét, ezer szálon fonódik össze. Ha karriert választod, akkor a magánéletben sok mindenről lemondasz, és fordítva, ha a magánélet nagyon fontos, akkor lassabban érsz el azonos célokat, mint a kortársaid. Ezt egészben látni, jól mérlegelni fontos. Ha elmegyek egy multihoz akkor készíteni kell egy Adenauer- keresztet, mi szól ellene, mi szól mellette, ahol nem csak a karrier szempontokat kell mérlegelni, hanem a magánéleti szempontokat is: fel kell menni Budapestre, akarok-e családot? lehet-e Bp-en jól gyereket nevelni? vagy kötök ezer kompromisszumot. A mérlegelésnél mindig bele kell venni a magánéletet, a nem forintosítható tételeket, hiszen mennyit ér az, hogy Szegeden nevelsz gyereket vagy Budapesten, hány órát ülsz az autóba, ameddig beérsz a munkahelyedre. Ezeket nem lehet forintokra lefordítani. A magánélet ne szakadjon el a szakmai mérlegelésüktől, együtt tekintsék, hogy összhangban legyen.

9. Végül, egy szubjektív kérdés: első benyomás alapján milyennek ítéli meg az SZTE GTK vállalkozásfejlesztés mesterszakos hallgatóinak szakmai felkészültségét?

Egy mondatban: A GVK által januárban szervezett startupos rendezvény ötleteinek színvonalát felülmúlták a jelen kurzuson résztvevő hallgatók ötletei. Megdöbbentően jó ötletek születtek 45 perc alatt, amelyekből még üzlet is lehet.