Sajtónyilvános eseményen, az újságírókkal közösen várta a fiziológiai és orvostudományi Nobel-díj bejelentését a Szegedi Tudományegyetem vezetősége 2023. október 2-án, az egyetem központi épületében. Az SZTE kutatóprofesszorát, Karikó Katalint évek óta az esélyesek között tartották számon, és idén meg is kapta a tudományos világ legjelentősebb elismerését. A Szegedi Tudományegyetem élőben kapcsolta az SZTE történetének második Nobel-díjasát, Amerikából.
A magyarországi acappella életében úttörőként számon tartott Fool Moon együttes a kétezres évek elején alakult, a köztudatba pedig igazán a 2015-ös "A Dal" című televíziós vetélkedő döntőseként robbant be. A Kölcsey-érmes együttes jelenlegi tagjai közül hárman is SZTE-sek voltak.
- Milyen szakon tanultatok az SZTE-n? Művelitek-e jelenleg ezt a szakmát?
- Németh Miklós:
Én a Juhász Gyula Pedagógusképzőn tanultam, ének-zene karvezetés szakon, mint ahogyan a többi alapító tag, Molnár Gábor és Czutor Ignác is. Ami mindenképpen nagyon hasznos volt és kamatoztatható a banda életében, hogy megtanultuk, hogyan kell egy kórust vezetni. A pop-acappella is kórusműfaj, így hasznosítani tudjuk az egyetemen tanultakat például az együtténeklésben, próbamorálban, vagy a próbák menetét és a beéneklő gyakorlatokat illetően. A klasszikus módszerekből nagyon sok minden átültethető a könnyűzenei műfajra, ezeket szoktuk mi is gyakran alkalmazni.
Kifejezetten csak az egyetem elvégzése alatt és után tanítottam, de a Fool Moon megalakulásával véget ért ez a korszak. Továbbra is vonzódom a kóruszenéhez, van saját könnyűzenei kórusom is Pesten, valamint írok átiratokat ilyen jellegű formációknak, de a fő csapásirány az életemben a pop-acappella. Most már 13 éve szervezem a Fool Moon Acappella Fesztivált (amely idén is lesz szeptember végén az IH-ban), és 2 éve éneklek egy holland rock-acappella együttesben.
Érdekességképpen mondom csak, hogy az acappella fesztiválunknak, most a divatos megjelöléssel élve, nulladik napja szeptember 28-án éppen egy szegedi kórusokat megmozgató happening lesz a belvárosban.
- Wodala Barnabás:
Az egyetemet biológia-angol szakpáron kezdtem, ezt később kiegészítettem a biológus szakkal, illetve van biológus szakfordítói képesítésem is. Doktori bizonyítványt 2010-ben szereztem.
A doktori képzés során fokozatosan váltam „oktatottból” oktatóvá, azaz hallgatóból előadóvá. Kezdetben csak gyakorlatokat vezettem, majd a PhD fokozat megszerzése után részt vettem egy egyetemi jegyzet megírásában, egyetemi kurzusok összeállításában, sőt egyetemi adjunktusi éveim során megbíztak a természettudományi szakfordítóképzés koordinálásával, illetve több angol nyelvű előadás és gyakorlat összeállításával és megtartásával is. 2015 szeptembere óta az éneklés mellett kizárólag szakfordítással foglalkozom, ám nem mondhatom, hogy nem művelem tovább szakmáimat, hiszen elsősorban biológiai-élettudományi szövegeket fordítok.
Az egyetemtől csak nem sikerült elszakadnom: jelenleg a BTK szakfordító- és tolmácsképző programjára járok, hogy a fordítás mellett a tolmácsolásban is jártasságot szerezzek. Így lettem oktatóból ismét hallgató!
- Molnár Gábor:
Ének-zene - karvezetés szakra jártam, a főiskola után két évig a Király-König Péter Zeneiskolában tanítottam szolfézst, azóta nem dolgoztam a végzettségemnek megfelelő munkahelyen.
- Honnan indult a Fool Moon? Volt-e komoly zenei múltatok a banda előtt, voltatok-e más együttesben?
- Németh Miklós:
Volt egy csomó formáció, amiben játszottam a Fool Moon előtt, általában zongaristaként. Annak idején nagyon jó kórusélet volt Szegeden, így az alapító tagokkal napi szinten találkoztunk egy-egy próba alkalmával. Volt egy kisegyüttesünk is, amiben Barnival voltam benne, a Sic! énekegyüttes. Részemről ez valamilyenfajta elő-formációja volt a Fool Moon-nak. Maga a Fool Moon alapötlete az órák szüneteiben formálódott, hogy valami hasonló, könnyűzenei acappellát szeretnénk csinálni. A pop-acappella, mint műfaj, akkoriban igencsak csodaszámba ment, azóta erősödött meg; annyira, hogy manapság már – az internetnek köszönhetően – a virágkorát éli.
- Wodala Barnabás:
Az együttes megalakulása után egy évvel kerültem a csapatba: az egyik akkori tagot kellett helyettesítenem egy margitszigeti rendezvényen (ha jól emlékszem, Színészolimpia volt). Érdekes, hogy idén, másfél évtizeddel később ugyanezen a helyszínen adtunk két koncertet is a vizes VB-n. A Fool Moon előtt már több kórusban is énekeltem, köztük a Szegedi Ifjú Zenebarátok Kórusában és a Victoria Kamarakórusban, amellyel több nemzetközi díjat nyertünk. Az egyetemi évek alatt alapítottuk meg énekes barátaimmal a White Coffee énekegyüttest, amellyel 1999-ben megnyertük az egyetemi énekversenyt és részt vettünk egy jazz-fesztiválon is Franciaországban. Mikivel együtt énekeltem a Sic! énekegyüttesben, valamint jó pár évig közreműködtem a szegedi Vaszy Viktor Oratóriumkórusban.
- Molnár Gábor:
A Fool Moon Szegedről indult, egy baráti társaságból alakult, a csapat magja a főiskoláról ismerte egymást. Mindenkinek volt valamilyen zenei múltja, a tagok énekeltek különböző kórusokban, és könnyűzenei együttesekben is játszottunk-énekeltünk. Én például középiskolai éveim alatt a Cremona nevű diákegyüttes énekese voltam, később a D’amis és In Formation zenekarokban szaxofonoztam.
- Mészáros Tamás:
Mivel édesapám kórusban énekel, így tőle jött a zenei indíttatás. Már ovis koromban a rádióval együtt énekeltem az aktuális slágereket. Később magam is csatlakoztam a kórushoz, ahol komolyzenei és könnyűzenei műsorokban kaptam vokál, szóló és duett szerepeket. 16 évesen alapítottam még otthon első kapuvári együttesemet, aminek révén sok zenészbarátra tettem szert. 18 évesen érett meg bennem az elhatározás, hogy komolyabban tanuljak énekelni, a klasszikus magánéneket választottam. Mivel a könnyűzene valahogy közelebb állt hozzám, egy évvel később jelentkeztem Székesfehérvárra a Dr. Lauschmann Gyula Jazz Szakközépiskolába jazz ének szakra. Ez sokat segített a zenei pályámon, ugyanis ez idő tájt további együttesekben dolgozhattam huzamosabb ideig, mint pl. a Kapuvári Hanság Big Band, vagy a Hellokids. Akadtak kísérleti zenekarok is, melyekkel feszegettük saját zenei határainkat. A cél a fejlődés volt, és az új utak keresése. Később felvettek a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem jazz ének szakára, ahol több vokálmegkeresést kaptam. Volt, hogy énekeltem Balázs Fecó nagykoncertjén, Bon-bon nagykoncerten, érkeztek vokál munkák a Dal című produkcióba is. A tanszak első évében, 2009-ben csatlakoztam a Fool Moon együtteshez, ahol további szakmai sikereket értünk el. Több lemez van a hátunk mögött, rengeteg hazai és külföldi előadóval dolgozunk együtt, és számos nemzetközi acappella verseny első díját hozhattuk haza.
- Vavra Bence:
Én a legfrissebb tagja vagyok az együttesnek, nagyjából fél éve énekelek a srácokkal, a zenei „karrierem” is csak 4 éve kezdődött a ByTheWay együttessel, tehát nem nyúlik nagyon régre vissza a történetem.
- Nehéz volt kitörni? Mennyiben lehet más, esetleg nehezebb egy acappella-formációnak befutni, mint egy „hagyományosabb” zenekarnak?
- Németh Miklós:
Nagyon nehéz, mert máig sem sikerült! Azért még a mai napig rácsodálkozunk, hogy amikor megemlítik itt-ott, hogy Fool Moon, akkor az emberek tudják, hogy mi az. Mint ahogy mondod, ez nem hagyományos: itt először át kellett verekednünk magunkat azokon az éveken, amikor az emberek azt sem tudták, hogy mi az, hogy acappella. Az általános vélekedés az volt, hogy biztosan majd valami kórus kiáll, és "elnyenyeregnek” valami szomorú dalt. Először ezt kellett leküzdeni. Aztán az egészet pop-köntösbe kell öltöztetni, színpadi show-t csinálni, táncolni kell. Tehát valóban nem egyszerű, mert a rádiókba még mindig nehéz bekerülni, mert nem hiszik el, hogy ez is ugyanúgy szól, mint egy popzenekar. A fesztiválszervezők még mindig azt gondolják, hogy kóruszenével nem igazán lehet szórakoztatni az embereket. És nekünk ezt kell nagyon sokszor elmagyarázni: hogy ez igen is popzene, ugyanúgy táncolható, bulizható; az egyetlen különbség az, hogy nincsenek hangszerek.
- Mi volt az oka, hogy elindultatok a Dal-on? Mekkora szerepet játszott ez az országos ismertség elérésben?
- Németh Miklós:
Bella Máté zeneszerző keresett meg bennünket, hogy szeretne egy dalt írni a Fool Moon-nak, amellyel a Dalon el tudnánk indulni. Már előtte is felmerült, hogy az együttesnek és a műfaj ismertségének is jót tenne egy ilyen nyilvánosság, csak a megfelelő dalt vártuk hozzá. Így Máté ezzel a dallal az okot és az irányt is megadta.
Abban az évben, amikor részt vettünk a Dalon, nagyon érezhető volt a népszerűségünk növekedése. Azóta bármikor énekeljük az „It can be over”-t, a közönség nagyon szereti, mert ismeri a műsorból. Ebből is látható, hogy nagyon sok emberhez eljutott. Ugyan nemzetközi versenyekben elég otthonosan mozgunk, mégis ugyanazzal az izgalommal járt a műsor, mintha az első fellépésünk lett volna. Volt tétje, és iszonyatosan jól éreztük magunkat!
- A koncertekből adódóan rengeteget utaztok – összeegyeztethető ez a családdal, magánélettel, hobbikkal?
- Németh Miklós:
Nem egyszerű, főleg hogy a banda egyik fele Pesten él, a másik Szegeden, ráadásul kettőnknek már van családja is. A srácokkal általában olyankor szoktunk együtt lenni, amikor koncert van. Ekkor tudunk megbeszélni olyan dolgokat, amiket hét közben nem. Bence és Tomi pesti, Gábor és Barni Szegeden él, én pedig ingázom. A koncertnapok közti időben kell beosztanunk a családos napokat, egyéb munkákat, elfoglaltságot. Szerencsére sok olyan munka van, amit út közben is lehet csinálni, Barni pl. szokott fordítani az autóban, vagy Gábor hangot vág, én kottázok, és az így spórolt időt hazatéréskor a magánéletre tudjuk fordítani. Persze a nyaralások még így is zűrösek, mert egyeztetni kell őket. Sajnos a magyar koncertszervezés nem igazán az előre gondolkodásról híres, így bármikor beeshet egy felkérés, akár egy héttel az esemény előtt is. Ehhez nehéz igazodni, és a barátnőknek, feleségeknek is tudniuk kell ezzel együtt élni. Áprilistól decemberig tehát minden képlékeny.
És nem csupán az 5 embernek kell megegyeznie, hanem a hangmérnökünkkel, Gáti Petivel, és a managerünkkel, Kiss Anikóval is pontosítani kell, tehát összesen 7 naptárat hangolunk össze.
- Wodala Barnabás:
Igen, szerintem összeegyeztethető! Közhelyes gondolatok egész sora jut most az eszembe, de több közülük valóban igaz. Amit az ember igazán szeret, azt szívesen csinálja és szakít rá időt. Az életemben a fordítás és az éneklés remekül kiegészítik egymást. Időben jól összeegyeztethetők, az egyikben kipihenem a másikat: egy eseménydús koncertsorozat után jólesik a fordítás csendes nyugalma, amelytől előbb-utóbb becsavarodnék, ha nem lennének Fool Moon fellépések. Mindez persze nem volna lehetséges egy szerető és támogató család nélkül, élén fantasztikusan tündéri feleségemmel!
- Molnár Gábor:
Többé-kevésbé igen. A leghosszabb turnénk eddig egy egyhónapos ázsiai út volt, ott már előjött némi honvágy és a magyar koszt is hiányzott. Mivel nekem a fényképezés a hobbim, ez tökéletesen összeegyeztethető a turnékkal, hiszen ilyenkor előszeretettel készítek képeket az utazásokról.
- Vavra Bence:
Nekem az egyetemmel kell összeegyeztetnem, de szerencsére a tanáraim elfogadóak, így ha esetleg nem tudok ott lenni egy szemináriumon, azt elnézik.
További cikkek az SZTE „A hónap Alma Mater tagja”sorozatában:
2016
„Sörények” csapata: Dr. Molnár Tamás, Dr. Tánczos Krisztián és Dr. Lovas András
2017
2018
2019
Lábas Viki2020
*
az „Ő is SZTE-s volt” című sorozatban:
*
az „SZTE-sek a nagyvilágban” című sorozatban:
