Géczi Gergő

Tiszavirág

E szép nap alkalmából hoztam egy szál tiszavirágot.
Úgy látom, kicsit hasonlít a naplemente festette
kondenzcsíkokra az égen. De mikor a parton ülve,
Neked úsztatom, összecsillan a folyó tükrével.
És pont olyan színű ruhába öltözik mint a szemed.
És ahogy lassan hömpölyög, egyre lassabban,
Áttetsző, türkizkék szalagot húz maga után.
Azon keresztül nézlek téged.

A virág természetét illetően nem biztos,
Hogy át fog érni hozzád a túlsó mólóra.
Hisz oly gyors, egyszeri mint az egy hét alatt
lehulló tulipánfavirágok a Széchenyi Téren.
Nem vár, nem gondol, nem töpreng, csak érez.

S tán mert tudja… A legszebb táncot járja a vízen,
S csak azt mondja, maradj most itt velem, hiszen
szivárványszirma soha nem fog ragyogni ilyen szépen.

Fogadd el, kérlek fogadd el, még ha nem is kapod meg,
Nekem többet jelent az is, hogy végignézted,
-Hogy végignéztelek.
S bár őt nem lehet a folyóhoz láncolni,
Neked a tiszavirág, örökké fog táncolni.