A Tisza Squash SE fallabdázói már az elmúlt években is sokszor a dobogón végeztek, ami a 20-21 éves átlagéletkort nézve megsüvegelendő teljesítmény. Amit azonban a GTK squash csapata ez év április 12-én az országos egyetemi csapatbajnokságon letett az asztalra, nem kisebb dolog, mint az aranyérem elhódítása (3 szegedi és egy BME-s csapat közül), ezen kívül a szegediek hírnevének öregbítése egyéniben is: az első 4 helyen dél-alföldiek végeztek. A két csapat közös metszete Sebők Benedek és Kiss Dániel (Pataki Csillával kiegészülve), a Gazdaságtudományi Kar hallgatói, akikkel kezdésről, küzdésről és a jövőjükről beszélgettem.

Meséljetek pár szóban magatokról!

S. B.: Sebők Benedek (20) vagyok, a GTK-n kereskedelem és marketing szakon harmadéves hallgató. A fallabdát lassan már 15 éve kezdtem el, 9-10 éves koromtól kezdve versenyszerűen, gyakorlatilag ez az egyetlen sport, amit kipróbáltam, mivel viszonylag fiatalon kezdtem el versenyezni és jöttek a sikerek, így nyilván ennél is maradtam. Idén már a harmadik egyetemi országos bajnokságban vettem részt, az elsőt egyéniben sikerült megnyernem, a tavalyin és az idein pedig második lettem. Szabadidőmben leginkább utazni, illetve biciklizni szeretek nagyon.

K. D.: Kiss Dánielnek (19) hívnak, első éves vagyok a GTK-n gazdálkodási és menedzsment szakon. A helyzetem nagyon hasonló, mint Benié, mivel én is kiskoromban kezdtem el ezt a játékot, 9-10 éves korom óta űzöm versenyszerűen, de nem próbáltam más sportot én sem. Nekem az idei volt az első egyetemi országos bajnokságom, egyéniben most 4. lettem, ezen mindenképp szeretnék javítani a jövőben. A squash mellett viszont nem sok szabadidőm van, ezt a család, a barátok és az utazás teszik ki leginkább.

Miért pont a fallabdát választottátok?

K. D.: Nekem édesapámtól jött a fallabda iránti szeretet, kiskoromban egy nyári táborban tetszett meg a sport, azóta csinálom.

S. B.: Nekem is hasonló a történetem, kb. 5 éves lehettem, amikor édesapám járt fallabdázni, akkor még nagyon fiatal volt ez a sport nem csak Szegeden, de Magyarországon is, pont akkor indult el az utánpótlás-képzés Szegeden. A gyerek és junior edzésekre beiratkoztam, mint első sport, de ott is ragadtam. Nagyon megtetszett (azon kívül, hogy elég jól is ment), ezután indultak el a komolyabb edzések, versenyek, így jutottam el idáig.

Még az egyetemi OB-k előtt milyen eredményeket tudtok felmutatni?

K. D.: Korábban junior versenyeken, országos bajnokságokon és a diákolimpián indultunk el, jellemző volt, hogy éremmel tértünk haza, sokszor nyertünk is, de Szegedre mindig is jellemző volt a konstans 5-6 érem (leginkább arany).

S. B.: Igen, én is 10-11 éves korom óta vettem részt a junior OB-kon, a korosztályok ugye 2 évente váltakoznak, azt elmondhatjuk magunkról, hogy mindegyik korosztály országos bajnokságáról begyűjtöttünk egy-egy aranyérmet. Ami a nemzetközi színteret illeti, ott egy junior 3. helyet sikerült megszerezni.

A Ti generációtokon kívül vannak kiemelkedőbb eredmények?

S. B.: Nincsenek nagyon idősebbek rajtunk kívül, akik versenyszerűen fallabdáznának, ezért mi voltunk az elsők, akik nagyobb eredményeket értünk el a 25 év alatt, amióta a fallabda jelen van Magyarországon. A szegediek mindig is a magyar csapat magját adták, a nemzetközi versenyeken a 6-10. hely valamelyikét általában a hazaiak érték el.

K. D.: Az utánpótlás viszont fejlődik, korábban az U15-ös junior EB-n a magyar csapat a 7. helyet érte el, aminek mi is tagja voltunk, de a fiatalabb játékosok is érnek el szép eredményeket.

Hogyan néz ki egy napotok?

K. D.: Ha egy átlagos napot nézünk, az megoszlik a suli és az edzések között, de ha versenyek vannak, akkor nyilván több idő megy el az edzésekkel, kondi, a technika és a játék egyaránt fontos a felkészülésnél.

S. B.: Hasonló a helyzetem, mint Daninak, ezen kívül én még amatőr oktatásokat is vállalok, ez azt jelenti, hogy egy héten kb. 15 órát vagyok a pályán. Az időbeosztás elég nehéz, főleg ha egy verseny és a vizsgaidőszak egybeesik, pl. most február végén volt a felnőtt egyéni OB, február közepén az egyetemi OB, ezekre januárban kellett készülni – ami ugye a vizsgaidőszak kellős közepe. Nehéz ilyenkor dönteni, felesben egyiket se jó csinálni, ha komolyan akarja venni az ember bármelyiket is.

Ezzel egyetértek, ehhez kapcsolódik a következő kérdésem is: jövőbeli tervek?

K. D.: Nehéz behatárolni, hogy meddig szeretném csinálni, mondjuk amíg tudom és örömömet lelem benne :) Szeretnék országos szinten magas szinten játszani, célom a magyar OB 1. hely megismétlése a szegedi csapattal, szeretnék ezen kívül magyar top10-es játékos lenni, illetve felnőtt Európa Bajnokságon részt venni. Ami biztos, hogy május elején indulunk az országos csapatbajnokságon (a Tisza Squash SE tagjai: Kiss Dániel, Sebők Benedek, Hoffmann Péter, Vas Máté, Vas Márton – szerk.)

S. B.: A lehetőségek nyitottak, hogy a profik között mérettessük meg magunkat nemzetközi színtéren is, ez napi 2 órás gyakorlást jelentene, ami a sulival való összeegyeztetésnél okozhat gondokat. Mindenesetre célom, hogy a világranglistán minél előkelőbb pozícióban legyek, illetve nagy álmom még egy felnőtt bajnoki cím megszerzése pár éven belül. Ami a legközelebbi célom/célunk közösen, az a ma kezdődő felnőtt csapat EB-n való minél jobb szereplés!

Ehhez én is nagyon sok sikert kívánok, végezetül még egy kérdés: mit üzennétek azoknak, akik kedvet éreznek ahhoz, hogy kipróbálják ezt a sportot?

S. B.: Mindenkinek érdemes kipróbálni, akár a 0-ról indulva is, hiszen a fejlődés gyorsan látható. Élvezhető sportról beszélünk, és habár ha valaki profi szinten szeretné csinálni, annak gyerekkorban kell kezdenie, viszont az ember mozgásigényét teljesen kielégíti egy fárasztó edzés…

K. D.: … ugyanakkor összetett sport: technika, kondi és taktika is kell a játékhoz, vagyis nagyon sokat lehet tanulni a fallabda által.

Köszönöm az interjút, sok sikert kívánok a továbbiakban! :)

Makai Gergely