Interjú Lengyel Imre professzor úrral

„A közgazdász nem lehet szobatudós”
A Gazdaságtudományi Kar intézetvezető egyetemi tanára mesél tanulmányairól, életpályájáról.

Tudna mesélni magáról, hol született és hol nőtt fel?

Lengyel ImreBékés megyében, Mezőberényben születtem. Ott jártam általános iskolába, ott is érettségiztem, utána jöttem Szegedre, a JATE-ra, matematikus szakra. Nem tudtam, mit csinál egy matematikus, de jó voltam matekból: nyertem városi és járási általános iskolai versenyeket. Mivel nem akartam se tanár, se mérnök lenni, így jobb híján jelentkeztem matematikus szakra. De már az egyetem alatt is inkább a gyakorlati problémák matematikai megoldásai érdekeltek, nem a tiszta elmélet. Úgyhogy harmadik évtől felvettem minden gazdasági jellegű tárgyat, amit csak lehetett a jogi karon és máshol is.

Az egyetem után, 1979-ben olyan munkahelyet kerestem, ahol támogatták célirányos közgazdasági tanulmányaimat. Így kerültem Békéscsabára a Dél-alföldi Tégla és Cserépipari Vállalathoz, ahol a gyakorlati hónapokat követően osztályvezető helyettes lettem a tervgazdasági osztályon, majd osztályvezető a szervezési osztályon. Közben öt évig jártam levelező tagozaton a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemre, a Corvinus jogelődjére, és szereztem közgazdász diplomát ipari tervező-szervező szakon. Ez a matematikus-közgazdász kettősség végigkísér egész pályámon. Szeretem az alkalmazott matematikát, abból doktoráltam Szegeden még 1982-ben, habár írtam több elméleti jellegű matematikai tanulmányt is, pl. három megjelent a Szigma folyóiratban, de igazán a gyakorlati problémák megoldásai, mint szellemi kihívások érdekeltek. Később már közgazdasági kutatásokkal foglalkoztam, pénzügyi megtakarításokból írtam kandidátusi (PhD) és regionális gazdaságtanból nagydoktori disszertációmat.

Öt év vállalati munka után másfél évig a közigazgatásban dolgoztam, majd 1986-ban tudományos kutató lettem egy akadémiai kutatóintézet békéscsabai osztályán, de már mint közgazdász. A felsőoktatásba úgy kerültem, hogy felkértek a békéscsabai főiskola gazdasági karának megszervezésére, úgyhogy 1994-ben alapító főigazgató-helyettes és tanszékvezető lettem (megjegyzem, én vettem fel a főiskolára egy akkor végzett fiatal közgazdászt, Kovács Györgyöt, aki azóta már szintén a GTK oktatója). Elég sok gonddal járt egy új képzés elindítása, így amikor Farkas Beáta 1996-ban hívott, hogy jöjjek Szegedre a formálódó közgazdasági képzésbe, alapítsak egy tanszéket, nem sokat hezitáltam. Az egyetemi éveim alatt nagyon megszerettük Szegedet, feleségem is itt tanult, már harmadévesen összeházasodtunk. Bár a gyerekeink eleinte nemigen akartak költözni, de később nem bánták meg, ahogy én sem.

Mi volt az álom munkája gyerekként?

Gyerekként félévente változott az elképzelésem aszerint, hogy éppen mi volt a tévében vagy kivel találkoztam. Természetesen én is mozdonyvezető és űrhajós szerettem volna lenni - Gagarin épp akkor repülte körbe a Földet. Amikor kalandregényeket és földrajzi felfedezőkről szóló könyveket olvastam, volt egy álmom, hogy bejárom a Kőrösi Csoma Sándor által megtett utat. Ebből annyi vált valóra, hogy szeretek érdekes helyeket meglátogatni.

A szülei befolyásolták a pályaválasztását?

Nem szóltak bele, örültek, hogy továbbtanulok. Földműves családból származom, első generációs értelmiségi vagyok, habár a szüleim kiváló tanulók voltak, de az adott korban nem tanulhattak tovább. Mint református család, a tanulást fontosnak tartották és mindvégig támogattak ambícióim kiélésében.

Mit gondol, a 20 éves önmagának tetszene, akivé vált?

Úgy gondolom, hogy igen, a túlsúlytól eltekintve … Mostanában - a születésnapomon, magas kitüntetések okán - végiggondoltam az életemet. Hálás vagyok a sorsnak, hogy ennyi mindent átélhettem, hogy szerető családi és baráti közegben élhetek. Nyilván sok álmom nem teljesült, de nem gondoltam annak idején mint vállalati szakember vagy békéscsabai kutató, hogy egy nagynevű egyetemen leszek intézetvezető professzor, és ennyi szakmai elismerésben részesülök. Itt nemcsak arra gondolok, hogy Magyar Érdemrend Lovagkeresztet, avagy Akadémiai Díjat nyertem el, hanem arra is, hogy könyveimet több egyetemen használják, és kutatási eredményeimet, írásaimat olvassák és meghivatkozzák.

Mi volt az első kutatása?

Matematikus szakdolgozatom egy gyakorlati optimalizálási feladat volt, hogyan lehet üvegtáblákat úgy földarabolni adott méretű kisebb darabokra, hogy minél kevesebb legyen a hulladék. Erre dolgoztam ki egy eljárást, ami alapján az egyetemen egy munkacsoport számítógépes programot dolgozott ki az Orosházi Üveggyár számára. Végzős hallgatóként még fizetést is kaptam az egyetemtől! Az eljárást publikáltam, és pályázatokon is elnyertem vele díjakat. Később átdolgoztuk az eljárást Commodore 64-es mikroszámítógépre, 14 vállalat megvette a programot, és ebből Békéscsabán házat tudtunk vásárolni annak idején.

Mi érdekli legjobban a közgazdaságtanban?

Két témakör izgat már régóta. Az egyik a térségek, régiók versenyképessége, amely a fejlődés és növekedési gondolatok egyféle továbbfejlesztése. Ebben a témakörben több publikációm született, a regionális versenyképesség általam kidolgozott piramismodellje egyetemi tananyagokba is bekerült, több mint 20 országban alkalmazták és 13 idegen nyelvre lefordították.

A másik a vállalatok hálózatosodása, klaszteresedése kérdéskör. Hogyan tudnak a versenytársak egy térségben úgy együttműködni, hogy a kooperáció mindegyik résztvevőnek előnyös legyen? A magyar kisvállalatok külön-külön kicsik és gyengék, nem férnek hozzá információhoz, kevés az erőforrásuk, kevés a kapacitásuk - de összefogva sikeresek lehetnek. Hasonló az olasz iparági körzet vagy a dán vállalkozói hálózati rendszer, ezek hazai adaptálása nagyon izgalmas gyakorlati feladat.

Mi az a három dolog, amit a legjobban szeret a közgazdaságtanban?

A közgazdaságtanban tetszik, hogy nagyon gyorsan változnak a felmerülő problémák. Rá lehet csodálkozni új dolgokra, és nagy élvezettel bele lehet kezdeni évente vagy félévente új témákba is. Változik a társadalmi valóság és változik a gazdaság, ami új problémákra világít rá. Másrészt nálunk is a közgazdaságtanban egyre jobban előtérbe kerül, hogy bizonyítani, mérni kell akár számszerűen, és nem csak beszélni egy-egy megoldásól. Nekem, mint matematikusnak, még ha sokat felejtettem is „számtanból”, de ez is tetszik a közgazdaságtanban. A harmadik, ami tetszik, hogy sok minden közvetíthető a médián keresztül. A matematikát sokszor nehéz megfogalmazni érthető nyelven. Viszont a közgazdasági problémák nagy részét kötelességünk közérthetően elmagyarázni, mint pl. regionális fejlődés, területi politika vagy akár a vállalati hálózatosodás. A közgazdászoknak tehát van ismeretterjesztő teendőjük is, a közgazdász nem lehet szobatudós. Akad persze olyan is, de a többség a társadalom jobbításáért próbál dolgozni.

Mi a legnagyobb kihívás a karrierjében?

Amikor Szegedre kerültem, egyedül voltam a tanszéken. Egyszerre kellett az oktatásnak, a kutatásszervezésnek megfelelnem, a tudományos életben felpörögni. Nagyon be kellett osztani az energiáimat és az időmet, előtérbe helyezve a GTK szervezését, ahol akkoriban dékánhelyettes voltam, a doktori képzés, a szakok és a tanszék elindítását stb. Az általam kutatott és oktatott tárgyakhoz az alapvető tankönyveket is meg kellett írni, egy könyvsorozatot is meg kellett szervezni. Hál’ Istennek sikerült, el is fogadta a hazai szakma, több helyen használják. De ennek fejében le kellett mondanom több mindenről, pl. kevés nemzetközi konferenciára tudtam elmenni, mert nem volt, aki helyettesítsen az órákon az első években, de a vezetői munka és a könyvek írása, a regionális tudományi közéletben való nyüzsgés is sok időt igényelt. 2000-től a Dél-Alföldön, a helyi régiófejlesztésben, a programok kidolgozásában is részt vettünk, avagy 2004-05-ben a Biopolisz programban, ami érdekes, kihívásokkal teli időszak volt, csak nagyon sok energiát emésztett föl. Élveztem a 2000-ben elindult vállalkozásfejlesztési szakirány szervezését és irányítását, a szakmai kirándulásokat, borozásokat, farsangokat, szerenádokat…

Ön szigorú tanár?

Igen, szigorúnak tartom magamat - a visszajelzések alapján talán igaz ez az állítás.

Milyen tulajdonságokkal kell rendelkezzen Ön szerint egy hallgató, hogy boldogulni tudjon a gazdasági területeken?

A legfontosabbnak a nyitottságot tartom. A közgazdász szakma széles spektrumú: egy könyvelőnek egészen másnak kell megfelelnie, mint egy elemző közgazdásznak vagy egy szervezőnek. De a nyitottságra mindegyiküknek szüksége van. A közgazdaságtudomány alapvetően társadalomtudomány, tehát a társadalmi valóságra kell nagyon figyelni, és nem a saját álmainknak élni. Nem szabad a valóságot megerőszakolni, vagy ráerőszakolni az elképzelésünket, hanem odafigyelve kell nyitottnak lenni a változásokra. Gyorsan átalakul minden, ezért rugalmasan kell reagálni egy vállalati közgazdásznak a piaci verseny kihívásaira. De egy közgazdász ne csak öncélú versenyző legyen, hanem egyúttal empatikus ember is, aki érzékeli a társadalmi problémákat. Ezt az alkalmazkodási készséget kell megszerezni itt az egyetemen, a speciális szaktudás megszerzése ezt követően már könnyű, egy-egy munkahelycsere gördülékenyebbé válik.

A második legfontosabb tulajdonság szerintem a tanulási, megújulási készség. Közgazdászként tudjon elmélyedni egy-egy kérdéskörben és hatékonyon tudjon koncentrálni. Ezért kell 4-5 évig egyetemen tanulni, lehetőleg nappali tagozaton, ugyanis a sokfajta kihívás, a házi dolgozatok, kiselőadások, vizsgázás kialakítja azt a készséget, ami egyébként máshogyan nehezen tud kialakulni. Megtanulja, hogy nagyon hatékonyan tudjon koncentrálni, nagyon gyorsan észre tudja venni a lényeget, tudjon villámgyorsan információt gyűjteni, rendszerezni és utána mindezt leírni vagy elmondani.

Van kedvenc tudósa?

Több kedvenc tudósom van, leginkább magyarok. Most olvastam egy könyvet Szentgyörgyi Albertről, akinek a karrierje tele van sikerekkel és buktatókkal. Tudományos sikerek, magánéleti és közéleti nehézségek, hiszen végigélte a 20. századot. És ahogy a tudományos eredményeit próbálta a közösség javára fordítani, avagy a modern felsőoktatást Szegeden meghonosítani, az nekem nagyon-nagyon szimpatikus. De egykori főnököm és mentorom, Enyedi György is nagy hatással volt rám, nemcsak kiemelkedő tudós volt, hanem művelt és sokoldalú egyéniség is.

Van valami, amit máshogy csinálna, ha visszamehetne az időben?

Igen, feltétlenül. Pl. 1992-ben az Egyesült Államokba, West Virginiában a Morgantown városban lévő egyetemre nyertem féléves ösztöndíjat, de az akkori családi helyzetem miatt (két kisgyerekkel, és az éppen második diplomáját szerző feleségemmel) abban maradtunk, hogy mégsem fogadom el az ösztöndíjat. Később pedig a főiskolai és egyetemi oktatás már nem tette lehetővé, hogy hosszabb időre külföldre menjek, de család nélkül nem is szerettem volna. Utólag azt tudom tanácsolni a fiatal kutatóknak, hogy amíg nincsenek családi kötelékeik, nincsenek gyerekeik, addig menjenek egy-két évre külföldre, mert utána már nagyon nehéz megszervezni.

Játszik valamilyen hangszeren? Van kedvenc sportja?

Hangszeren próbáltam játszani, de hamar kiderült, hogy botfülem van, aminek következtében az általános iskolában, gimnáziumban letiltottak az éneklésről. Kiderült, hogy abszolút félrevinném a csapatot, úgyhogy én csak zenetudományból feleltem énekórákon. Viszont több sportágat űztem. Igazolt versenyző voltam 10-11 évig az NB2-ben, pl. Szegeden a Postásban kosárlabdáztam, de játszottam a JATE-SC asztalitenisz csapatában is, mint egyetemi válogatott, továbbá NB3-as ifi csapatban futballoztam. Többet foglalkoztam sporttal minden nap, mint tudománnyal vagy matematikával. Sportcsalád vagyunk, a feleségem testnevelő és jógaoktató, NB1-es kosárlabdázó volt, Balázs fiam pedig kétszeres ifjúsági magyar bajnok kézilabdában, a Pick Szegedben játszott Nagy Lacival együtt. Lányunk a mozgás más formáját választotta, nem a versenysportot, nemzetközileg sikeres kortárs táncművész és koreográfus.

Mi az a három dolog, amit a legjobban szeret az életében?

A család az első, a gyerekeimmel és a szűkebb családdal úgy vélem, hogy harmonikus a kapcsolatunk. A másik, amit szeretek, a tudományos kutatómunka, új dolgokon való töprengés. Azt nagyon élvezem, amit én találok ki, és nem külső kényszer alapján kell elvégezni. Sajnos egészségügyi állapotom megrendült, de a maradék energiámat is nagy örömmel fordítom tudományos munkákra. Ez a hobbim, tévénézés helyett, keresztrejtvény helyett olvasok, gondolkodom és élvezettel írogatok. A harmadik, ami nagyon kedves nekem, az utazás, nyaralás vagy síelés. Akár Magyarországon, akár külföldön olyan élményekre lehet szert tenni, ami a hétköznapokban nem adatik meg, ez pedig mindig fel tud frissíteni.

Hogyan látja magát 10 év múlva?

Itt, Szegeden szeretnék 10 év múlva is élni, és a kertes házamban dolgozgatni. Kialakítottam egy irodát, az udvarban is egy sarkot, ahol tudok olvasni, írogatni, de kertészkedni is. Szomszédok, barátok sűrűn járnak grillezni, haverkodni – szóval én Petőfitelepen látom magamat zöld és tiszta környezetben.

Van olyan hely, ahová eddig még nem jutott el, de mindenképpen el akar menni? Van valamilyen különleges hely az Ön számára, amit szeret újra és újra meglátogatni?

Összeállítottam a bakancslistámat én is. Tíz éve a feleségem jógaoktató lett, magam is jógázom. Indiába szeretnék még elutazni, hosszabb időre, akár hónapokra. Amíg még bírom energiával, addig szeretnék kimenni egy indiai ashramba, egy jógaképző központba.

Van olyan hely, amit szeret újra és újra felkeresni?

Több ilyen hely is van, nagy kedvencünk a horvát tengerpart a sziklás fürdés miatt, Észak-Olaszország a városok hangulata miatt, és Székelyföld az emberek, az emberi közösség, a felemelő hangulat miatt. Nagyon jól érezzük magunkat ott, bármikor is megyünk.

Ki a kedvenc írója?

Viszonylag sokat olvasok, főleg történelmi regényeket és kortárs írókat, most éppen Ulickaja egyik könyvét. Kimondott kedvenc íróm nincs, mindenevő vagyok. A fiatalok közül többek között Grecsó Krisztián műveit szeretem, személyesen ismerem, és az írásait is nagyon élvezem, részben amiatt, mivel Békéscsabán és Szegeden is élt, az itteni élmények beépülnek a munkáiba. De Dragomán György írásait is élvezettel olvasom.

Mit javasolna a frissen végzett közgazdász hallgatóknak?

Használják ki, hogy egyetemre járnak, és próbáljanak minél többet a közösségi életben részt venni, és művelt értelmiségiként szocializálódni. Sajnálattal látom, hogy sokan dolgoznak tanulás mellett, amit megértek, de így kimaradnak alapvető élményekből. Én is dolgoztam, mosogattam annak idején a Roosevelt téri halászcsárdában, egy darabig máshol is, de a közösségi rendezvényeken, előadásokon lehetőleg mindig részt vettem. Hétvégeken sok programot szerveztünk, akkor még itt maradtak a fiatalok, nem utaztak haza csütörtökön. Sajnos, aki csak benéz néha az egyetemre és nem vesz részt a hallgatói közéletben, az nem szedi föl azokat az általános műveltségbeli, magatartásbeli, hozzáállásbeli mintákat, ami szükséges ahhoz, hogy értelmiségiként teljes életet éljen. Azt látom, hogy azok lesznek később sikeresek, akik nem 22 évesen kezdenek napi 6-8 órában dolgozni, hanem csak egyetem után, amikorra sokkal több emberi tapasztalatra tesznek szert. Azt tudom tanácsolni, hogy amennyire lehet, mindenki vegyen részt az egyetemi közéletben, rendezvények szervezésében, ismerje meg önmagát, céljait és reális lehetőségeit. Próbálja ki magát, és minél több emberi kapcsolatra és emberismeretre tegyen szert. Sokkal boldogabb és kiegyensúlyozottabb lesz majd, jobban élvezi az életét, ha kialakul ez a sokoldalú készség és nemcsak szűk látókörű „szakbarbár” marad.

Friss Hírek

Friss Hírek RSS

Megjelent a Gazdaságtudományi Kar Kutatóközpont Új kötete

Események

Rendezvénynaptár *