Karunk oktatói

Interjú Prof. Dr. Farkas Beátával, karunk egyetemi tanárával

„A hosszútávú jóllétnek az egyik legfontosabb feltétele az embernek önmagához való hűsége” - vallja karunk alapító dékánasszonya, Prof. Dr. Farkas Beáta. Professzor asszony életútjáról, tapasztalatairól mesélt nekünk.

Kérem, meséljen néhány szót magáról!

Farkas BeátaCegléden születtem, ott jártam középiskolába, tehát érettségiig ott éltem. Viszont apukám szegedi, és a nagyszüleim is tősgyökeres szegediek voltak, ezért gyermekkoromtól kezdve ismerős volt a város. Ebből adódott, hogy idekerültem a jogi karra, majd miután elvégeztem, azonnal elkezdtem a közgazdasági tanulmányaimat a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem pénzügy szakán.

Gyermekkorában volt álomfoglalkozása?

Ornitológus szerettem volna lenni, mert tetszett a szó, de emögött semmi komolyabb dolog nem volt. Ténylegesen a régészet foglalkoztatott, mert a történelmet szerettem. De anyukám szerint leginkább csak a kertben találtam volna velős csontokat, amiket eldobáltak a régebbi lakók. Magyarországon ennek a foglalkozásnak nem lett volna igazán nagy jövője, hiszen hazánk nem a legalkalmasabb terep erre, összehasonlítva Görögországgal vagy Egyiptommal. Idővel más, gyakorlatiasabb dolgok felé terelődött az érdeklődésem.

A jogi kar után miért döntött úgy, hogy a közgazdász végzettséget is megszerzi?

A mi időnkben a gimnázium harmadik osztályában el kellett kezdeni szakosodni. Akkor úgy gondoltam, hogy nem tanulok matematikát emelt óraszámban, hiszen nem akarok matematikus lenni. Viszont negyedikben rájöttem, hogy engem a gazdasági dolgok érdekelnek - habár nem volt korábban közgazdász a családban -, csak akkor ez a fakultációváltás már elkésett volna. Azt vettem észre az irodalom órákon, hogy aki nem tudja igazán, hogy mi legyen, az Magyarországon hagyományosan jogász lesz, nem beszélve arról, hogy az apukám ügyvéd volt. Így elkezdtem a jogot. Elsős koromban bekapcsolódtam a politikai-gazdaságtani diákkörbe, tehát már elsős korom óta szisztematikusan készültem a pályaelhagyásra.

Eddigi szakmai életében mi volt a legnagyobb kihívása?

A legnagyobb feladat a kar megalapítása, felépítése volt. Ez nem egy elméleti típusú munka, hanem gyakorlati, de azt hiszem, hogy ez volt a legnagyobb feladat, amivel eddigi életemben foglalkoztam.

Mi az a három dolog, amit a legjobban szeret a munkájában?

A változatosságot, azt, hogy mindig változik az élet, és mindig új kihívások, vizsgálandó területek jelennek meg, amikre nem lehet ugyanazokat a válaszokat adni. A szabadságot is nagyon szeretem, ami ezzel jár. Harmadiknak azt mondanám, hogy szeretem ezt a közeget, amiben a munkám révén mozoghatok, akár az országon belül, akár azon kívül.

Van-e Önnek példaképe, olyan ember, akinek nagyra tartja a munkásságát?

Egy konkrét példaképet nem tudnék megnevezni, több mindenkitől figyeltem meg olyan magatartást vagy teljesítményt, amelyet magam számára mértékadónak tartok.

Hogyan látja önmagát 5-10 év múlva?

Ez még jelenleg nagy kérdés. Elég szoros összefüggésben lesz azzal, hogy a fő kutatási területem, az Európai Unió mivé „fajul”. A tudományosan mozgásterem erősen függ ettől. Ha szépen lassan erodálódik, akkor senkit sem fog érdekelni az, amit most kutatok. Hogyha viszont ebből a vergődésből egy ígéretes megújulás mégis csak kibontakozik, akkor a pályám hátralévő részére komoly kutatási lehetőséget ad.

Szabadidejében milyen témájú könyveket szokott olvasni?

Sajnos, a munkahelyi feladatok mellett sokkal kevesebbet olvasok, mint fiatal koromban. A szakmai könyveken kívül a szépirodalomból, kortárs irodalomból szoktam választani, hazai és újabban kelet-európai szerzőket.

Van-e olyan hely, ahová szívesen elutazna vagy már járt, és visszatérne?

Amiket nagyon szerettem volna, azokat sikerült bejárnom, persze még rengeteg szép rész van a világon ezeken kívül. Régebben nagyon vágytam eljutni Indiába, de az utóbbi időben elidegenített tőle, ahogyan a nőkkel bánnak. Nem úgy értem, hogy félnék, hanem nagyon megdöbbentett az, hogy ilyen ősi, magas kultúrával rendelkező országban milyen dolgok fordulhatnak elő. Úgyhogy ez az utazási kedvemet erősen csökkentette.

Végezetül van-e útravalója az friss diplomás egyetemisták számára?

Akárhogy változik a világ, az alapvető értékekben nincs változás. Végezzék tisztességesen a munkájukat - ez olyan evidencia, hogy nem is különösebben útravaló. A legfontosabbnak azt tartom, hogy próbálják az önazonosságukat, az identitásukat megőrizni, mert nagyon sok kísértés van a világban. Abban az időben, amikor felnőttem, kevésbé volt arra lehetőség, hogy az anyagiak megszerzésében valaki elveszítse a mértéket. Ma látok fiatal embereket – történetesen nem a mi végzett hallgatóink közül, hanem családi kapcsolatokon keresztül -, akiket úgy tudnak fanatizálni egy multinacionális vállalatnál, ahogy a szektahívőket szokták. Ennek a vége biztosan a kiégés. Mostanában a szervilizmus rövidtávú gyümölcsei is nagyon eltéríthetnek valakit attól, hogy tíz év múlva is jól érezze magát a saját bőrében, úgyhogy ezt sem tanácsolom. Tehát, amit itt mi a karon is megtapasztaltunk, hogy a hosszútávú jóllétnek (anyagi és lelki értelemben egyaránt) az egyik legfontosabb feltétele az embernek önmagához való hűsége.

Friss Hírek

Friss Hírek RSS

Az International Statistical Literacy Project Statisztikai Poszter készítő Verseny eredményhirdetése a GTK-n

Események

Rendezvénynaptár *